Johannesburg harcosa

Edmond Montague Grant, ismertebb nevén Eddy Grant, a huszadik század negyvennyolcadik évében látta meg a napvilágot Plaisance tartományában, Brit Guianaban. De nem sokat élt ott, mert szüleivel Londonba emigráltak még kisgyerek korába, és ott is nőtt fel, Kentish Town-ban.




Az első nagy slágere 1968-ban volt a "The Equals" csapattal, ahol dalszövegíró és szólógitáros posztot töltött be. Bár a "Baby Come Back" című dal 1966-ban jelent meg, két év kellett, hogy befusson.
1968-ban elérték az egymillió eladott példányt, s ezzel aranylemezzé vált a Baby Come Back. A dalt később Pato Banton is feldolgozta reggeasebb stílusban, saját szövegeivel bővítve.

Grant nevéhez kapcsolódik az első brit ska felvételek egyike: a "Train Tour To Rainbow City" (Vonat-túra Szivárványvárosba), amelyet 1966-ban rögzítettek, a The Pyramids előadásában.



Még ugyanebből az évből egy másik felvétele, a "Rough Rider" (Zord Lovas), a jamaicai sztár, Prince Buster előadásában, a reggae egyik - igen népszerű - klasszikusává vált.




A The Equals, mint ahogy a neve is mutatja (Az Egyenlők), egy nagyszerű példája volt annak, hogy fehér ember és szinesbőrű békében is élhet egymással, mert összeköti őket a zene.
De, mint mindennek, ennek is vége lett. Eddy kivált a csapatból és producerként folytatta tovább a pályáját.
Létrehozta a Coach House Studios-t, amely Európa első olyan professzionális stúdiója lett, melynek tulajdonosa színesbőrű volt. Majd megalapította az Ice Records kiadót és így lehetősége nyílt arra, hogy érdekes, új ritmusokkal kísérletezzen és hogy saját maga birtokolja a szerzeményeinek jogait.



1982-ben kiadott "I Don't Wanna Dance" (Nem akarok táncolni) című dala azonnal slágerré vált, és három hétig első volt a brit toplistákon.

1983-ban előrukkolt egy kissé elektronikusabb szerzeménnyel, az "Electric Avenue"-vel (Elektromos Sétány), amely akkora siker lett, hogy több mint egymilló példányt adtak el belőle, és a brit és egyesült államokbeli toplistákat is vezette '83-ban. Majd jóval később, a 2001-ben készült remixe is toplistás dal lett.

A Romancing the Stone (A Smaragd Románca) című filmhez, mely 1984-ben jelent meg, írt egy dalt, amit ugyanezzel a címmel illetett. Ez a dal az egyik kedvencem Eddy Grant-től.

Az 1988-ban kiadott "Gimme Hope Jo'anna" (Adj reményt Jo'anna) című felvételével továbbra is kiállt a szinesbőrűek oldalán megmaradva aktív humanitáriusnak és éleseszű politikai gondolkodónak. Nem nézte jó szemmel a fajüldöző Johannesburgot (a címben a Jo'anna erre utal), aminek köszönhetően dalát be is tiltották a rezsim vezetői.

Részlet a dalszövegből:

"Well Jo'anna she runs a country, she runs in Durban and the Transvaal.
She makes a few of her people happy, she don't care about the rest at all.
She got a system they call apartheid, it keeps a brother in subjection.
But maybe pressure will make Joanna see, how everybody could live as one."


Magyarra fordítva:
Mert Jo'anna egy olyan országban van, mint Durvan és Transvaal
Amely néhány embert boldoggá tesz, de nem törődik a többivel,
Van egy rendszere: a fajgyűlölet, mely elnyomásban tartja testvéreit,
De lehet hogy a nyomás majd ráébreszti Jo'anna-t, hogy mindenki élhet együtt.

Számos üzleti vállalkozása révén hozzájárult és aktívan közreműködött a színesbőrűek jogainak érvényesítésében: Európában övé volt az első olyan nyomda, amelynek tulajdonosa színesbőrű.

2001-ben megjelent a "The Greatest Hits" (A legnagyobb slágerek) albuma, amelyik tartalmazza karrierjének legjobb és számára legkedvesebb felvételeit, köztük a "Baby Come Back", "I Don't Wanna Dance", "Electric Avenue" és remixe, "Romancing the Stone" és "Give me hope Jo'anna" című szerzeményeit.


Eddy Grant hivatalos weboldala